Szürke róka

Szürke róka
	Szürkeróka (Urocyon cinereoargenteus)
	Szigeti szürkeróka (Urocyon littoralis)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Család:	Kutyafélék (Canidae);
Nemzetség:	Rókák (Vulpini);
Nem:	Szürke róka (Urocyon); (Baird, 1857)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szürke róka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke róka témájú médiaállományokat és Szürke róka témájú kategóriát.

A szürke róka (Urocyon) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó nem.

Megjelenésük

A szürke rókák súlya általában 1,8–7 kg. A szigeti szürkeróka (Urocyon littoralis) fej-testhossza 48–50 cm, a szürkerókáé (Urocyon cinereoargenteus) 48–68,5 cm.^[1] A szürkerókánál legalább 30%-kal kisebb szigeti szürkerókáknak általában kevesebb farokcsigolyájuk van (szigeti szürkeróka: 15–22, szürkeróka: 21–22).^[2] Az arcuk, a fejtetőjük, a hátuk és oldalaik, valamint a farkuk nagy része szürke. Torkuk, a lábaik belső és a test alsó része fehér, a nyakuk oldala, a fülek és a farok alsó része rozsdavörös. Szőrzetük durva, a hát közepén és a farok végén fekete színű, és egy fekete sörényre hasonlít.

Elterjedésük, fejlődésük

A szürkeróka Oregontól és Kanada délkeleti részétől Venezuela nyugati részéig terjedt el. A kisebb szigeti szürkeróka a Channel-szigeteken honos. Úgy tartják, hogy a szürkerókák eredetileg 24 ezer évvel ezelőtt érkeztek az egyik északi szigetre, és a pleisztocénben, körülbelül 16 000 évvel ezelőtt telepedtek meg a három északi szigeten. A 9500-11500 évvel ezelőtti tengerszint-emelkedéssel a szigetek elváltak egymástól, és körülbelül 4000 évvel ezelőtt valószínűleg amerikai őslakosokkal együtt a szürkerókák megérkeztek a déli szigetekre is.

Élőhelyük, életmódjuk

A szürkeróka erdős területeken és bozótosokban él, gyakran hegyvidéki terepen. Az odút saját maga ássa ki, vagy más állatoktól veszi át, üreges fákban az odú akár 9 m-re is lehet a talajtól. Többnyire alkonyatkor és éjszaka, a szigeti szürkeróka nappal is aktív. A szürke rókák kis gerincesekkel, rovarokkal és növényekkel táplálkoznak. A növényi étrendjük főleg gyümölcsökből és gabonákból áll, a szürke rókák gyakrabban esznek más rókáknál.

Rendszerezés

A szürke rókákat általában külön nembe sorolják, de 1976-ban a Vulpes nembe, 1978-ban pedig a Canis nembe is sorolták őket. Az Isla Tiburónon a szürkerókáénak tulajdonított populáció talán különálló faj lehet.

A nembe az alábbi 2 élő faj és 5 fosszilis faj tartozik:

szürkeróka (Urocyon cinereoargenteus)
szigeti szürkeróka (Urocyon littoralis)
†Urocyon progressus
†Urocyon citrinus
†Urocyon galushai
†Urocyon minicephalus
†Urocyon webbi

Egyes tudós szerint még 1-2 másik faj is ide tartozik.

Evolúció

A szigeti szürkerókát gyakran a szürkerókával azonos fajnak tekintik, de számos közelmúltbeli tanulmány kimutatta, hogy különböző fajokról van szó. Habár a klasszikus rendszertanban a szürke rókákat általában a rókák (Vulpini) nemzetségébe sorolják^[3], a morfológiai és molekuláris-biológiai adatok alapján az összes többi kutyaféle testvércsoportjának számítanak. A szürke rókák őseinek elválása az összes többi kutyafélétől valószínűleg körülbelül 16,5 millió évvel ezelőtt történt, de a ma ismert két faj csak körülbelül egymillió éve vált el egymástól.^[4]

Érdekesség

A kutya rokonságából egyedül a szürke róka tud fára mászni. Így ha ellenségei fenyegetik, felmászik egy magas fára. Sőt, az ágak között alszik és ott is kutatja fel zsákmányát.

Források

Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Jegyzetek

↑ Ronald M. Nowak: Walker's Carnivores of the World. Johns Hopkins University Press, 2005, ISBN 978-0801880322, S. 83–84.
↑ David W. Macdonald, Claudio Sillero-Zubiri: The Biology and Conservation of Wild Canids. Oxford University Press, 2004, ISBN 978-0198515562 S. 28, S. 173.
↑ Kerstin Lindblad-Toh et al.: Genome sequence, comparative analysis and haplotype structure of the domestic dog. Nature 438, Dezember 2005; Seite 803–819 (Abstract)
↑ Katrin Nyakatura, Olaf RP Bininda-Emonds: Updating the evolutionary history of Carnivora (Mammalia): a new species-level supertree complete with divergence time estimates. BMC Biology 10, 2012. 10.1186/1741-7007-10-12

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Ronald M. Nowak: Walker's Carnivores of the World. Johns Hopkins University Press, 2005, ISBN 978-0801880322, S. 83–84.

[2] David W. Macdonald, Claudio Sillero-Zubiri: The Biology and Conservation of Wild Canids. Oxford University Press, 2004, ISBN 978-0198515562 S. 28, S. 173.

[3] Kerstin Lindblad-Toh et al.: Genome sequence, comparative analysis and haplotype structure of the domestic dog. Nature 438, Dezember 2005; Seite 803–819 (Abstract)

[4] Katrin Nyakatura, Olaf RP Bininda-Emonds: Updating the evolutionary history of Carnivora (Mammalia): a new species-level supertree complete with divergence time estimates. BMC Biology 10, 2012. 10.1186/1741-7007-10-12

[1]

[2]

[3]

[4]